Waiting for artist's idea

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Címkék

Mr. York killed the Radio Star (???) - Radiohead - The King Of Limbs

2011.12.31. 17:37 csokitorta

A Radiohead The Kings Of Limbs-ének megjelenése óta több mint 10 hónap telt el. Annak, hogy ez a ,,kritika” csak most jelenik meg, amolyan 2011-ben még teljesítendő kötelességként, több oka van.

- Ők a kedvenc zenekarom.
- Csak erről a stúdióalbumról nem írtam még.
- Az első pont folyományaként nem szeretnék róluk rosszat írni.

Arra, mikor és hogyan lett ekkora kedvenc a Radiohead, már nem emlékszem. A gimi elején lehetett, amikor épp rátaláltam a popzenére és meghallgattam minden, amit a Rolling Stone megemlített. De arra, hogy milyen érzés volt először Radiohead albumot hallgatni, tisztán emlékszem - például azt a ködös őszi reggelt, amikor először hallottam a Jigsaw Falling Into Place-t, 4 év távlatából is tökéletesen emlékszem.
Az én mindenen fanyalogni képes zenekritikus énemnek a Radiohead valahol a tökéletesség megtestesítője. Volt.

Tudtuk, hogy a zenekar készül új albummal, de azt nem, hogy pontosan mikor terveznek kijönni vele. Aztán február 18-án megjelent. Hogy mire volt jó előzetesek nélkül kihozni? Talán a meglepetés ereje vagy az esetleges kiszivárogtatás elkerülése, de ez azt hiszem nem annyira lényeges tényező.

Ami lényeges, az ez a 30-akárhány perces hanganyag. Rövid… Az In Rainbows duplalemeze után mindenképp.

És milyen még? Kattogó, zajos, szétszórt. Ezek voltak az első, második, sokadik benyomásaim. Ha Thom szólómunkásságát nézzük, ez egy korrekt lemez. De most nem egy Thom York albumról van szó, hanem a Radioheadről. Hol van Jonny??? Mi az a remix borzalom, ami a album dalaiból készült???

Sokszor mondták a barátaim, akikre rá mertem szabadítani Radiohead rajongásom egy-egy darabját (általában az ártatlan, rádiók által is játszott Creep formájában), hogy ez egy nagyon elvont, befelé forduló zene. A Feral-nál én is érzem ezt az elvont, kísérletező jelleget, sőt, dubstepes-szerű kattogást is megjelenik. Vagy ott a sok kritikus által lendületesnek titulált Bloom, ami számomra inkább zaj, mint zene.
A Little By Little-nél volt egy kis remény. A Go To Sleep hangulatát idéző szám remek bizonyíték arra, hogy ez a zenekar igenis képes tökéletes zenét alkotni.
A Lotus Flower és a Codex sokban emlékeztet a régi Radiohead dalokra, de ebbe is befigyel a Feral-nál már kifogásolt kattogás. Majd jön a Give Up The Ghost és a Separator. Előbbi melankólikus, sötét világával egy remekül sikerült szám, utóbbinál, ami a lemez zárószáma, szintén ott a ,,kattogás” (ennél jobb szót nem tudok rá), de az ezért kifogásolt dalok közül a legkevésbé idegesítő formában. Talán még illik is a dalhoz.

Összegezve szar, érdekes és jó lett ez a lemez. Szar, ha régi Radiohead rajongóként valami olyasmit vár az ember, amit megszokott tőlük. Érdekes, ha a dalok zenei felépítését nézzük és jó, ha a Radioheadtől elvonatkoztatva, egy külön lemezként értékeljük.

Radiohead rajongóként én csak annyit remélek, hogy a zenekar életében ez a vonal nem lesz tartós (a pár hete megjelent From The Basementen szereplő új dalokat eddig még nem mertem meghallgani).

Azt hiszem ezzel az éves terv végre teljesítve lett. Jövőre igyekszek több posttal jelentkezni!

Szép, boldog 2012-t mindenkinek!

 

Szólj hozzá!

Címkék: radiohead of king limbs

A bejegyzés trackback címe:

https://unatkozik-vegyenmosomedvet.blog.hu/api/trackback/id/tr863509919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása