stereomackó:
Na akkor csak a miheztartás véget, tegyük tisztába a dolgokat :))))
A világ 3 legjobb basszusgitá... (2008.10.31. 15:07)Jazz napok @ 2008 október 24 @ Pozsony
csokitorta:
igen, azt én is néztem, de pont akkor vééégre megyek haza, tehát kihagyom (2008.10.13. 19:02)Buliajnáló- ROXY
A Kiscsillag 2005 tavaszán alakult mint a Kispál frontemberének, Lovasi Andrásnak második formációja. Ez a zenekar nem akart komoly sikereket, sem világhírnevet (elvégre arra ott volt a Kispál), csak szimpla hobbizenekar szerepet töltött be a bandatagok életében. Ezenkívül Lovasinak remek alkalom volt ez, hogy végre ,,megtanuljon gitározni“, a többieknek pedig, hogy kiadják felesleges kreatív energiájukat.
Az azóta eltelt pár évben kiadtak két albumot, a kis klubokból átkerültek a fesztiválok nagyszínpadaira, Lovasi bezsebelt egy Kossuth-díjat és feloszlott a Kispál. Felmerül itt a kérdés, hogy ez, a második számúból elsőszámúvá átavanzsált zenekar maradhat-e hobbi szinten, illetve hogy mi tud egy szinte minden elismerést megkapott előadót ösztönözni, valamint hogy az új albummal tudnak-e még valami olyat mutatni, amit az előző kettőn vagy a Kispálnál még nem lőttek el?
Azzal, hogy feloszlott a Kispál és a Borz és a Kiscsillag egyre népszerűbb lett, a zenekarnak át kellett gondolni a ,,hobbi“ jelleget, elvégre egy fesztivál nagyszínpadán, ahol komoly fény- és hangtechnika van, nem lehet csak úgy improvizálgatni és percekig állni, amíg megbeszélik, mi legyen a következő szám. A Kossuth-díj pedig egyértelműen a ,,leg“ művészek közé röpítette Lovasit és az egóját. Hogy a zeneszerzési és szövegírási készségeire hogy hatott, az már a 3. kérdésre a válasz.
Zeneileg eddig a Kiscsillag/Kispál albumaiban semmi egetrengető virtuozitás nem ütötte fel a fejét (habár tény, hogy Lovasi lassan megtanul gitározni), a lírai dallamok továbbra sem kapnak teret, és erősen érződik itt is a Queens of the Stone Age hatása – amit az eddigi albumoknál csak saját paranoiámnak hittem, de amióta a DH-táborban a QOTSA-t nevezte meg Lovasi egyik kedvenc zenekarául, már nem is akarok elvonatkoztatni ettől. De azt hiszem, náluk nem is ez a lényeg. Sokkal inkább a szöveg. Azok továbbra is nyakatekertek, ütősek, olykor viccesek, néhol szomorúak, másutt már szinte érthetetlenek. Tematikailag továbbra sem térnek el a személyes síktól – szerelem, férfiak és nők, emberi kapcsolatok. Ilyen szép és egyszerű lenne a világ? Minden rendben van déli szomszédainknák? Miért nem mondja el Magyarország egyik legmenőbb zenekara, mi a véleménye a politikai helyzetről? Vagy csak mi nem értjük a metaforákat? Sajnos nem, Kiscsillagék lemeze egyszerűen hátat fordít a közéletnek, és csak az egyén problémáira fókuszál – mindezt a már említett líra hiányával.
A Néniket a bácsiknak nem váltja meg a világot, de nem is akarja. Egy korrekt lazulós lemez abból a fajtából, amit meghallgatsz párszor, elmosolyogsz a vicces dalokon (Néniket a bácsiknak, Olajoshordó, Szerelem, jó) és elmerengsz a mélabús-romantikusokon (Sirály, Tudtam, hogy jönni fogsz), de sajnos nincs benne semmi, aminek hála megmaradna a fülünkben már első hallgatás után egy-egy dallam (mint például a Kispál Ha az életbenje, vagy a Kiscsillag Szándék van!-ja). Bulikhoz, baráti nosztalgiapartikhoz viszont tökéletes.
Utolsó kommentek