A 80-as évek zenei világára a metal és pop bandák dominanciája volt jellemző. Az évtized végére azonban beindult egy folyamat, ami azt hozta magával, hogy a 90-es évek elején a nagyhajú, csilli-villi ruhás, füligvigyor lányok helyét szakadt farmeres, kockásinges, ápoltnak messze nem mondható, világfájdalmukról éneklő zenészek vették át a lejátszási és az eladási listák élén.
.jpg)
1978-ban Johnny Lydon San Franciscoban elmondta mára már legendássá vált mondatát: ,,Ever get the feeling you've been cheated? Good night!” Vége lett a Sex Pistolsnak, meghalt a punk. De meghalhat egy stílus, amikor a világ tele van elégedetlen emberekkel, akik lázadnának a hatalom ellen? Ezt a búcsút még Lydon sem gondolta komolyan, nemsokára meg is alapította a Public Image Ltd-t, és megszületett a post-punk, mely műfajba olyan remek bandákat sorolunk, mint a Sonic Youth, a Cure vagy a Jesus and Mary Chain. Létezett ekkor már a Pixies és az R.E.M. is, mégsem ők voltak a 80-as évek nagy sztárjai. Ez az időszak a metal és a pop korszaka volt. Aztán a 90-es évek elején jött egy háromtagú, seattle-i banda, olyan példaképekkel és támogatókkal, mint a Sonic Youth vagy az R.E.M., és letaszította trónjáról még magát a pop királyát, Michael Jacksont is, s visszaadta a rocknak megérdemelt dominanciáját. Ezt a bandát Nirvanának hívták és pontosan 20 éve, 1991 őszén jelentették meg második albumukat, a Nevermindot.
A Sonic Youth 1991-es turnéjára a Nirvana-t kérte fel előzenekarául. Az erről a turnéról szóló, 1991 – The Year Punk Broke című dokumentumfilmen egy kezdő bandát látunk, akik még mit sem sejtettek az előttük álló sikerről, és tele voltak a punkokra annyira jellemző lázadó szellemmel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a turné elején összetörték összes hangszerüket. Pénzük újakra nem volt, így a turnét kölcsönhangszerekkel fejezték be.
Aztán jött a szeptember, megjelent a Nevermind, és hihetetlen lavinát indított el. Az általa képviselt stílus, a grunge, kitört az underground kategóriából és hirtelen menő lett. Seattle utcáit elárasztották a menedzserek, hogy felfedezzék az újabb Nirvanákat. Az albumnak akkora sikere lett, hogy még évekkel később is számos zenész inspirálódik belőle és legnépszerűbb dalát, a Smells Like Teen Spirit-et napjainkban is játszák a tv-csatornák és rádiók.
De mégis, miért volt korszakalkotó a Nirvana? Mi a grunge? Grunge egyáltalán a Nirvana? Egy zseniális koncepció a Nevermind, vagy egy szerencsés véletlen? Mit tud ez az album, hogy sikere immáron 20 éve töretlen?
A Nirvana
Kurt Cobain és Krist Novoselic 1985-ben alapította zenekarát, melynek több verzió után (Skid Row, Pen Cap Shew, Ted Ed Fred) a Nirvana nevet találták a legideálisabbnak.
Bemutatkozó lemezük, a Bleach 1989-ben jelent meg (a Melvins, a Black Sabbath és a Led Zeppelin keveréke volt ez a lemez). Az album nagy sikert aratott az amerikai egyetemisták körében, de ez messze nem közelítette meg azt az elismerést, amit nemsokkal később a Nevermind kapott.
Annyira mindenesetre jó volt, hogy a TAD felkérje őket előzenekarául. Ennek a turnénak a keretein belül léptek fel Magyarországon 1989 novemberében.
1990-ben producer-, kiadó- és dobosváltáson esett át a zenekar. Ekkor került hozzájuk végleges dobosuk, Dave Grohl. Ebben a felállásban kezdték el felvenni második albumukat, a Nevermindot.
Az albumot eredetileg 250 000 példányban nyomták, de ennél jóval nagyobb igény volt a rá (1991 karácsonyára heti 400 000 példányt adtak el belőle). A Smells Like Teen Spirit az MTV legjátszottabb dala lett, a koncerttermek tele voltak és a rádiók sem szerénykedtek teret adni nekik. Sorra jöttek a díjak, az első helyek, az elismerések.
1992-ben Cobain megnősült, a Hole együttes énekesnőjét, Courtney Love-ot vette el feleségül. Nemsokára megszületett lányuk, Francis. Ekkor már sorozatban produkálták fellépéseiken a kisebb-nagyobb botrányokat (az MTV Music Awards-on nem csak a hangszereiket törték össze, de még beszólogattak a Guns’n’Roses énekesének, Axl Rose-nak is). 1992 decemberében a botrányok és kalózfelvételek kompenzálásaként kiadták az Incestidet, ami B-oldalas dalok gyűjteménye volt.
1993 őszén újabb stúdióalbumot adtak ki, ez volt az In Utero. Ennek elkészítéséhez producerként Steve Albint kérték fel, aki korábban a Pixies-zel dolgozott együtt. Tőle egy sokkal nyersebb, polírozatlan, mindenféle stúdiótrükköktől mentes hangzásvilágot vártak. Albin keverésével nem voltak maximálisan megelégedve, ezért az R.E.M. producerének, Scott Litt segédletével lettek finalizálva a dalok. Ez a lemez sem panaszkodhatott az eladási mutatókra, nem ismételték önmagukat, nem sorakoztak be a mainstream lemezek készítőinek sorába, mégsem tudták megközelíteni a Nevermind sikerét.
1993 novemberében felléptek az MTV Unplugges műsorában, ami talán a legismertebb és legtöbbet játszott koncertfelvételük lett. Ebben a műsorban legnépszerűbb számuk, a Smells Like Teen Spirit nem hangzott el, mert Grohlt idézve, ,,szörnyen hülyén hangzott volna.”
1994 elején európai turnéba kezdtek, amit kénytelenek voltak lemondani, miután Cobain a torokgyulladásra felírt gyógyszereit két üveg pezsgő kíséretével vette be, és kórházba került.
Hazatérve Cobain elvonóra ment, amit nem bírt sokáig, megszökött és hazament. Egy héttel később, április 8-án holtan találták. Halálával feloszlott a Nirvana.
A Nevermind és hatása a popzenére
Vannak dalok, melyeket senkinek sem kell bemutatni. A Nirvana Nevermindja pontosan fedi ezt a definíciót – olyan dalokat tartalmaz, mint a Come As You Are, a Lithium és a Smells Like Teen Spirit. Van valaki, akinek egyáltalán nem ismerős ez a három cím? Na, ugye, hogy nincs?! Az album az elismerésekben sem szűkölködik – tízszeres platinalemez, a Rolling Stone minden idők 500 legjobb albuma listáján a 17. helyezés és a 25 millió eladott példány sem utolsó elismerés (és ebben nincs benne az a több millió ember, aki az internet segítségével művészkedte össze az albumot).
Már a bevezetőben említettük a Sonic Youth-ot. Nem csak inspiráció volt ez a banda a Nirvanának, hanem hihetetlen nagy segítség is - Bet Gibons ajánlotta be őket a Nevermindot kiadó DGC Records-nak. A sikerhez kellett még egy ambíciózus producer, akit 1991-ben meg is találtak Butch Wig személyében.
A Nevermind mindent elsöprő népszerűsége nem volt azonnali. Cobainék a lemezt Kaliforniában vették fel, ami Washington államhoz nincs a legközelebb. Útiköltségre nem volt pénzük, ezért rögtönöztek egy koncertet, ahol elhangzott a mára himnusz státuszban tetszelgő Smells Like Teen Spirit is. A fogadtatás semleges volt. Igazán nagy sikere a számnak akkor lett, amikor a rádiók és tv-csatornák elkezdték sugározni. A suli tornatermében anarchiába fulladó koncert minden lázadó tinédzser lelkébe beletalált és talál a mai napig.
Zenekritikusi szempontból a Nevermind olyan, mintha a Black Sabbath megerőszakolta volna a Beatlest (egyszerű szöveg és dallamok, időnként fülsértő torzítással), de egyértelműen érezni rajta a Pixies, a Sonic Youth és az R.E.M. hatását. Ez pedig nem az, amit a Soundgarden, Pearl Jam és az Alice in Chains grunge-a képvisel. A Nirvana egy szimpla poplemez, a jobbik fajtából. Ettől függetlenül a grunge nevű mozgalom velük indult és mondható, hogy velük is szűnt meg, hisz 1994 után az ide sorolt bandák vagy feloszlottak, vagy stílust váltottak.
Valószínűleg a 80-as évek popuralmának nélkülük is befellegzett volna előbb, vagy utóbb és az is lehet, hogy a Nirvanának nincs ekkora sikere, ha pár évvel később lépnek a popszintérre. Tekinthetjük ezt a lemezt ilyen mód szerencsés véletlennek, de ez a véletlen minden aspektusból egy zseniális (pop/grunge) album.
Cobain viszont nem volt az a típusú ember, aki elvitt volna a hátán egy egész szubkultúrát, – nem mintha valaha is akarta volna – ... Drog, alkohol... Majd ’94-ben az öngyilkosság (pedig a Come as you are-ban még azt bizonygatja, hogy nincs fegyvere).
A Nirvana amolyan kapudrog volt a nyálas Wham-os pop süllyesztőjében élő zenehallgatóknak. Teret nyitott a punk-pop bandáknak (Green Day, Offspring), a britpopnak (Pulp, Radiohead, Blur, Oasis), a nu-metalnak (Prodigy, Korn) és mai napig több előadó munkájában felbukkan a Nevermind-hatás (Radiohead – Just, Offspring – Self Esteem, Kispál – Föld, kaland, ilyesmi...Tankcsapda – Egyszerű dal és még sorolhatnánk).
A popszakma cikksorozatokkal, kisfilmmel és egy Deluxe és Super Deluxe albummal emlékszik az évfordulóra. További részletek az évfordulóról az alábbi weboldalon.
A cikk némi Wikipédia felhasználásával az Alma Mater őszi számába készült.
Utolsó kommentek