Idén, sajnos, részemről a Jazz Napokból csak Jazz Nap lett- a három napra kilátogatás nem jött össze, de a pénteki program annyira fantasztikus volt, hogy kitett három napot is.
A rendezvénynek idén is a PKO adott otthont- amiről még mindig nem vagyok hajlandó elhinni, hogy 2500 férőhelyes. A jegyeket hetekkel a koncertek előtt elkapkodták, aki a helyszinen akart venni az csak nagyon borsos árért tehette meg nem épp a leglegálisabb módon.
Túljutva a mogorva biztonsági őrökön bejutottunk a nagyterembe, ahol nagy meglepetésemre székek sorakoztak. Először húztam a szám, hogy egy koncerten nem lehet ülni, de az ülés egyedül az utolsó zenekar alatt zavart volna, de ott 5 perc után úgyis álva tombolt mindenki, szóval az nem volt probléma és legalább nem zavartak bele mindenféle 2 méteres alakok a látóterembe.
Fellépők:
BUKAKE
Róluk annyit kell tudni, hogy a szlovák jazz élet üdvöskéi. Az általuk játszott zenéből kiérezhető a '80-as évek hatása és valahol az elektronikus jazz környékén mozog.Teljesen korrekt koncert volt- előzenekarnak tökéletes- lekötött, nem volt túl hosszú, semmi komoly. Csak az utánnuk következő előadókhoz képest ők még kevésnek számitanak, de talán idővel még eljutnak arra a szintre, hogy ők legyenek a főatrakció.
FREE STYLE CHAMBER ORCHESTRA
Az est fénypontja, a várva-várt zenekar- tulajdonképpen miattuk mentünk és miattuk lett olyan hamar eladva az összes jegy- na meg volt annyi magyar aznap a PKO-ban. A Nagy János által alapított banda kicsit szokatlan- létszáma a zenekaroknál nem épp megszokott 15 fő és a hangeszerek kombinációja is egészen egyedi. Zenéjükben megtalálhatók a jazz, a magyar népzene, a latin zene, a világzene, a swing, sőt néhol még a keményebb műfajok is előbukkannak- és nem egyszer olyan az egész mintha filmzene lenne. A koncerten volt egy olyan érzésem, hogy a műsor fele csak improvizálgatás. Örömzene ez, lehangolt embert nem is láttam a koncert után csak az az alig egy óra kevés volt belőlük.
THE BAD PLUS & WENDY LEWIS
Ez volt a pihenés a két nagy durranás közt. Nyugis volt, kicsit altatós- őket inkább egy beszélgetős klubban tudtam volna szeretni-de amikor ehhez mérten beszélgetni kezdtünk a koncert alatt csak lepisszegést kaptunk az előttünk ülő úriembertől. Ők azok akik ismert zenekarok hires dalait dolgozzák át- volt Nirvana, Queen, Bee Gees. Van nekik egy Radiohead feldolgozásuk, de az minden fohászkodásom és imám elelnére is kimaradt.
S.M.V.
A világ 3 legjobb basszgitárosa: Stanley Clarke, Marcus Miller és Victor Wooten és azok albumbemutatója. Ez a koncert vitt mindent- másfél óra energia. Hihetelen amit ők alkotnak és adnak át a közönségnek. Az emberek felálltak, táncoltak élvezték a zenét. Látszott rajtuk, hogy iszeretik amit csinálnak és imádják a közönséget. A szólók, Miller bábjátéka és az egész koncert felírta őket a kedvenc bandáim listájára.
QUASIMODO
A B- stage zenekara, merthogy ilyen is volt. Őket én nem láttam- a szünetben inkább a pisilés- folyadékutánpótlás volt a programon, de a azt állítólag igy jártam jobban.
Összegzés: 9/10
Utolsó kommentek